A kert élőhelyei

A Kert felszíne igen változatos: ÉNy–DK irányú homokbuckák között vizenyős laposok húzódnak. A terület nagy részét az egykori Duna-meder hordaléka borítja, amelyen többféle talajtípus alakult ki: futóhomok, csernozjom jellegű homok, gyengén humuszos homok, rétláp, rozsdabarna erdőtalaj, kovárványos barna erdőtalaj. Az alsó rétegekben kavicsot, iszapot, helyenként löszös, agyagos képződményeket is találunk. A magasabban fekvő részeken, főleg a feketefenyő ültetvények alatt gyengén kilúgozott, savanyú a talaj. A mélyebb területeken a talaj mésztartalma 5–15 %. A terület legmagasabb pontja a 115 m tengerszint feletti magasságú, Csonthalom néven is ismert „Homokdomb”.

Éghajlatára jellemző, hogy a napsütéses órák száma évente 2014 óra, nagymértékű a kisu-gárzás és jelentős a hőmérséklet napi és éves ingadozása. A csapadék kevés (átlagosan évi 552 mm) és az is egyenlőtlenül oszlik meg. A legszárazabb hónap a július és az augusztus, a legtöbb csapadék április–májusban esik. A szél szinte állandóan fúj, az uralkodó szélirány ÉNy-i.

A kert az alábbi jelentősebb élőhelyekre osztható:

Láprét rezervátum területfejléc (Medium)2A Soroksári Botanikus Kert legértékesebb és egyben legsérülékenyebb élőhelye a rezervátum terület, amely egy töredékekben fennmaradt, meszes talajú kiszáradó láprét, a Duna–Tisza közére jellemző eredeti növénytársulás (Succiso–Molinietum). A közel 12 ha nagyságú terület természetes állapotában őrzi ritka és védett növényfajok nagy egyedszámú populációit. A nedves, kisebb-nagyobb vízlevezető árkokkal szabdalt területről az első florisztikai felvételezések során derült ki, hogy igazi kincseket rejt. A több évtizedes kutatómunka, a megfelelő időben végzett kaszálás, az inváziós gyom-növények visszaszorítása, a talajvíz megtartására tett kísérletek eredményeként, a terület a mai napig természetközeli állapotban megmaradt.

  A láprét az év különböző időszakában mindig más-más arcát mutatja — legszebb talán május végén–június elején. Ilyenkor virágzik a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a réti boglárka (Ranunculus acris) és a gyíkhagyma (Allium angulosum). Páratlan élmény a szibériai nőszirom (Iris sibirica) több ezres állo-mányának virágzása. A láprét különlegességei az orchideák, melyeknek több faja is él a területen. Legkorábban, nyár elején nyílik a vitéz kosbor (Orchis militaris), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), majd a mocsári kosbor (Orchis palustris) és a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea).

A rét és az erdő határán két további gyakori orchideafaj, a fehér és a kardos madársisak (Cephalanthera damasonium, C. longifolia) él. A nyári hónapokban a virágzó füvek, a rezgőfű (Briza media), a selyemperje (Holcus lanatus), a réti perje (Poa pratensis) és a sédbúza (Deschampsia caespitosa) uralják a terepet. Szép színfolt a réti kardvirág (Gladiolus imbricatus), a buglyos szegfű (Dianthus superbus), a réti margaréta (Leucanthemum vulgare) virágzása. A nyár végi kaszálás után szeptemberben ébred újra a rét: tömegesen virágzik az őszi kikerics (Colchicum autumnale), az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), a csatornák szélén az ördögharaptafű (Succisa pratensis) és a magyar perje (Molinia hungarica). Sajnos egyre több helyen gyomosítanak az amerikai eredetű magaskórós fajok, mint például az arany-vesszők (Solidago gigantea, S. canadensis), és az amerikai őszirózsák (Aster novae-angliae, A. novi-belgii). A csatornákban a különböző sás (Carex) és szittyó (Juncus) fajok, és a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) jelzik a viszonylag magas talajvízszintet.

A rekettyefűz bokrok (Salix cinerea), a kutyabenge (Frangula alnus), a néhány nagyobb méretű kocsányos tölgy (Quercus robur), az enyves éger (Alnus glutinosa) és a nyírfák (Betula pendula) teszik teljessé az Alföldre jellemző képet. A rét gazdag állatvilágáról a tarka lepkék sokasága, az időnként, a csatornákban meg-csobbanó mocsári teknős (Emys orbicularis) és a fejünk felett hangosan vijjogó egerészölyvek (Buteo buteo) tanúskodnak.

 A láprét csak szakmai vezetővel és a kijelölt tanösvényeken látogatható. Egyes fokozottan védett részei, a növény- és állatvilág védelme érdekében, egyáltalán nem látogathatók.

Alföldi homokpusztagyepekfejléc (Medium)2A Soroksári Botanikus Kert egyik legjellegzetesebb területe, melynek megtekintését május–június hónapban érkező látogatóinknak feltétlenül javasoljuk. A növényzet itt részben eredeti társulás maradvány, részben pedig egy napjainkban is tartó rekonstrukciós munka eredménye. A Botanikus Kert alapítása előtti években itt az erdészek, mint minden magasabban fekvő homokhátra, akácot telepítettek, amely majdnem teljesen kipusztította a tájra jellemző csenkeszes–homokpusztagyep társulást.

 A száraz, sovány homoktalajon a gyenge növekedésű akácerdő 1974. évi tarvágása után kezdődött az újratelepítési munka. Először a jellemző fák és cserjék kerültek a helyükre: a közönséges boróka (Juniperus communis), a kocsányos tölgy (Quercus robur), a homoktövis (Hippophaë rhamnoides), a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a rezgő nyár (Populus tremula).

A fásszárúak mellett eredeti élőhelyeken begyűjtött, jellemző lágyszárú évelő fajok telepítése is megkezdődött: homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), homoki cickafark (Achillea ochroleuca), buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus), kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), közönséges csikófark (Ephedra distachya), kései szegfű (Dianthus serotinus), magyar szegfű (Dianthus pontederae) és homoki nőszirom (Iris arenaria). Az akác (Robinia pseudo-acacia) visszaszorítása után, eleinte nehezen, de fokozatosan visszatelepültek és elszaporodtak az eredetileg is itt élő jellemző homoki növények.

Ma már tömeges és tájképileg meghatározó a buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata), a mezei üröm (Artemisia campestris), az erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica), a hegyi len (Linum austriacum), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a homoki keserűfű (Polygonum arenarium), a fényes sás (Carex liparicarpos) és a keskenylevelű sás (Carex stenophylla). A nyílt futóhomok területeken virágzik a vadrozs (Secale sylvestre), a fedélrozsnok (Bromus tectorum), a homoki útifű (Plantago arenaria), a királydinnye (Tribulus terrestris) és az egyik legjellemzőbb az aprócska tavaszi ködvirág (Erophila verna). A látvány önmagáért beszél, különösen, ha összehasonlítjuk a kerítés mellett meghagyott kis akácossal.

Vízi és vízparti növények (tó, zsombékos és csatornák)Minolta DSC
1965-ben a Botanikus Kert legmélyebben fekvő részén készült el a tó. Az eredetileg náddal és gyékénnyel benőtt mocsarat 1,5 m mélységig, az első vízzáró rétegig kikotorva 3000 m² területű nyílt víztükör keletkezett. A tóba természetes élőhelyükről begyűjtött növények kerültek: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), tündérfátyol (Nymphoides peltata), sulyom (Trapa natans), rucaöröm (Salvinia natans). Az aszályos időjárás, a természetes feltöltődés és a talajvízszint süllyedése miatt a tó 2000–2001 években kiszáradt. Újra benőtte a nád (Phragmites australis), a széles- és a keskenylevelű gyékény (Typha latifolia, T. angustifolia) és a különböző sás (Carex) és szittyó (Juncus) fajok. A nyílt víztükör eltűnt, de a békák, gőték, a mocsári teknősök és számos madárfaj mégis élőhelyet talál itt. A tóparton kialakított pihenőhely is kedvelt a látogatók körében. A zsombékos — eredeti társulásmaradvány — növényei a rekettyefűz (Salix cinerea), a fehér fűz (Salix alba), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), a tőzegpáfrány (Lastrea thelypteris), a csatornában a békaliliom (Hottonia palustris). Telepített növényfajok: a tiszaparti margitvirág (Leucanthemella serotina), a kányabangita (Viburnum opulus), a fehér és a vörös acsalapu (Petasites albus, P. hybridus), a közönséges és a molyhos nyír (Betula pendula, B. pubescens), az enyves éger (Alnus glutinosa) és a szomorú füzek (Salix alba cv. Tristis).
Állatok és nagygombák a Soroksári Botanikus Kertben03210009 Helleborus odorus & Xylocopa (Medium)2A Soroksári Botanikus Kert valóságos zöld sziget a nyüzsgő nagyváros szélén. Változatos élőhelyei, az erdők, a cserjések, a láprét, a zsombékosok és a homokbuckák sokféle rovar, madár és kisebb emlős számára biztosítanak táplálkozó-, búvó- és szaporodási helyet. A homokpusztákon gyakori a sisakos sáska (Acrida hungarica), az imádkozó sáska (Mantis religiosa), a darázspók (Argiope bruennichi) és számos szép lepkefaj, mint a kardoslepke (Iphiclides podalirius). A Kertben előforduló, 4 gyíkfaj közül leggyakoribb a fürge gyík (Lacerta agilis). A tóban számos vízirovar, 8 békafaj, 2 gőtefaj és mocsári teknős (Emys orbicularis) él. A madárvédelem több, mint 10 éves a Kertben; eddig 95 faj előfordulását észlelték. Az emlősök közül a Kertben mókus (Sciurus vulgaris), nyest (Martes foina), menyét (Mustela nivalis), mezei nyúl (Lepus europaeus), borz (Meles meles), róka (Vulpes vulpes), sün (Erinaceus europaeus) és őz (Capreolus capreolus) él.

A Botanikus Kert igen változatos élőhelyeihez alkalmazkodva a nagygombák is sokszínű képet mutatnak. Az eddigi kutatások során több mint 300 faj jelenlétét sikerült igazolni, azonban valószínűsíthető, hogy az itt élő fajok száma még ennél is lényegesen magasabb. A nagygombák szempontjából is különleges értéke a Kertnek a Homokdomb, itt járva gyakran találkozunk nyelespöfetegekkel (Tulostoma) és a csillaggombákkal (Geastrum). Viszonylag gyakori faj a területen a vöröses nyálkásgomba (Chroogomphus rutilus), a nyárfa érdestinóru (Leccinum duriusculum) és a korán tavasszal, kisebb korhadó ágdarabokon megjelenő piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea). Homokos talajokon nyárfákhoz kötötten él a zöldülő susulyka (Inocybe aeruginascens).