Tisztelt Ünneplő Közönség! Tisztelt jelenlevők a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Országos Szövetségének képviseletében!

Kedves Munkatársak és diákok!

Ünnepi alkalomból gyűltünk ma össze, mégpedig azért, hogy megünnepeljük a Soroksári Botanikus Kert megalapításának 50. évfordulóját. Ez az ünnepi évforduló szorosan kapcsolódik egy másik évfordulóhoz: 160 éve, 1853-ban kezdődött Magyarországon a kertészettudományi oktatás, ekkor kezdte meg működését a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet.

Ez a 60 hektáros terület Budapest szélén, amely 1977 óta a főváros természetvédelmi területe,  igazi kis sziget. Egy olyan kert, amelyik megőrzi, illetve rekonstruálja a tájat, a különböző élőhelytípusokat, vagyis egyesíti a tájat, a természetet és az emberalkotta zöldterületet. Fontos értékei a láprét – rezervátum –, az alföldi tó és zsombékos, a homokdomb, az alföldi kocsányos tölgyes, illetve az itt található gyűjtemények.

Botanikus kert. Több mint 700 éve, 1309-ben létesült a világ ilyen jellegű első botanikus kertje, mégpedig Salernoban, majd nem sokkal később, 1333-ban a második, Velencében. Létrejöttük összekapcsolódik az itáliai egyetemek létrejöttével, hiszen a botanikus kertek mindenekelőtt oktatási – és természetesen ehhez kapcsolódóan kutatási – célokat szolgáltak és szolgálnak ma is. Fontos feladatuk emellett az ismeretterjesztés, mindenekelőtt a természetet kedvelő nagyközönség, illetve a nagyvárosi kőrengetegből kimenekülni, a rohanásból kikapcsolódni, kicsit megpihenni vágyók számára. Jelkép ez, és üzenet. A ma üzenete a holnapnak és a ma emlékezete a tegnapoknak.

Készülvén a mai eseményre azon gondolkodtam, hogyan mondhatnék valami személyeset, hogyan köthetném össze szakterületemet a mai ünnepi alkalom tárgyával, a Soroksári Botanikus Kerttel, egyáltalán: a kerttel, s hogyan fogalmazhatnék meg mindebből a Corvinus Egyetem egészére érvényes, általános következtetéseket. A Botanikus Kert szakmai méltatását nálam szakavatottabb kollégáknak kell megtenniük. Végül is az összekötő kapcsot a kert szimbolikus és konkrét fogalmában, a kert szakrális és profán jellegében, a kertben, mint a tudás  fő színterében találtam meg.

Számomra a kert mindig is meghatározó jelentőségű volt: kertes házban születtem és élek még ma is. Bármerre járok, mindig időt szakítok arra, hogy ismerkedjek az adott helyen található kertekkel. Amikor először jártam kedvenc közel-keleti városomban, Kairóban, a város sikátorainak mélyén, egy hatalmas zárt kapu mögött egy csodálatos kertre bukkantam, egy dús vegetációjú kertre, tele színpompás és illatozó növényzettel, amely mintha maga lett volna a Paradicsom. Hatalmas volt a kontraszt a kietlen környék és a lenyűgöző kert között, amelyet hosszas kinntartózkodásom során rendszeresen felkerestem. Másik kedvenc városomban, Jeruzsálemben pedig a Getsemáni kert olajfái gyakoroltak rám mély hatást, megidézve Krisztus történetét. 

A kert tisztelt hölgyeim és uraim, megkülönböztetett szerepet tölt be a nagy világvallásokban. Az Újszövetségben a Paradicsom az eszményi kert. Az első kertet, Éden kertjét az Úr hozta létre a teremtés hetedik napján. A kert a termőföldből sarjad, ugyanabból a földből, amelynek porából az Úr az embert formázta meg. Az ember és a föld eredete tehát közös. A kert testesíti meg az anyag és a szellem egységét, hiszen az anyagból jön létre maga az ember és a kert is, amelynek közepén viszont ott áll a fa, a tudás fája, amelynek termése tartalmazza a jó és a rossz tudást egyaránt. A tudás az, ami összekapcsolja az anyagot és a szellemet, a földet és az isteni létezést. A kert valójában szent hely, Isten megtapasztalásának a helye.

Éden kertje az iszlámban is megtalálható.

„…És az istenfélőknek szép (szállás)helyük lesz, ahová megtérnek;Éden kertjei, amelynek kapui megnyílnak előttük,(kerevetekre) dőlve fekszenek ott és sok gyümölcsöt és ételt kívánnak, és lesütött szemű, s (velük) egyidős (hurik) lesznek mellettük.” (Korán 38:49-52)

Az Éden kert maga a Paradicsom, a hely, amely védi az embert. “A Paradicsom, amire az istenfélők ígéretet kaptak, eképpen fest: vannak benne nem-poshadó vizű patakok, mások tejjel folynak, amelynek az íze nem változik és vannak borral folyó patakok, ami gyönyörűsége az ivóknak és vannak tisztított mézzel folyó patakok. Mindenféle gyümölcsük lesz benne és megbocsátás az uruktól…” (Korán 47:15)

A kert nemcsak biztonságot ad, hanem a legalkalmasabb hely a tudás forrása, a Korán megismerésére.

A kert a biztonság, a szépség, a nyugalom tere, az univerzum megértésének a helye. A kert mind a kereszténységben, mind az iszlámban szakrális tér is egyúttal, az Úr létezésének a helye és bizonyítéka. Ez a szakrális tér, ez az édeni terület a maga értékrendszerével, szimbolikájával magában hordozza konkrét földi megjelenítését, azokat a konkrét kerteket, amelyek ugyanezeket az értékeket testesítik meg, immár a földi gyakorlatban.

Szimbolikus értékű, hogy az első botanikus kertek éppen Itáliában, a reneszánsz szülőhazájában  jöttek létre, még akkor is, ha minderre még a reneszánszt megelőzően került sor. A kert – mint láttuk – egyúttal a tudás, a tudás forrásának legalkalmasabb környezete is, a kert mintegy magában hordozza a tudást. Magában hordozza ugyanakkor a művészetet is, legyen szó akár a természet, akár az ember alkotta táj, az ember által épített zöldterület művészi szépségéről. Azt a tudást, és azt a művészetet, amely benne foglaltatik a Corvinus Egyetem a reneszánsz szellemiségére utaló nevében és jelmondatában: Scientia mea, adiutor meus, tudásom a segítőm.

Hölgyeim és Uraim!

A mai ünnepségen mindenképpen meg kell emlékezni arról a hatalmas munkáról és erőfeszítésről, amelynek a Soroksári Botanikus Kertet köszönhetjük, köszönetet mondva mindazoknak, akiknek a kezenyomát őrzi a kert valamelyik része. Ahogy az ünnepi kötetben szereplő egyik tanulmány fogalmaz: sikerek és nehézségek jellemezték az elmúlt ötven évet, esetenként fennállt a megszűnés fenyegetettsége is. Nem minden szempontból hatott kedvezően a Botanikus Kert működésére az oktatási struktúra átalakulása, a bolognai rendszer bevezetése sem. Sajnos napjainkra ismét a nehézségek váltak meghatározóvá, s az utóbbi évek általános pénzhiánya, a felsőoktatásból történt jelentős forráskivonás már-már a kert működését, létét veszélyezteti. A negatív irányú változások hatásait azonban eddig mindig sikerült kivédeni és kompenzálni, mégha esetenként ez nagy erőfeszítéseket is igényelt.

A Soroksári Botanikus kert egy igazi zöld sziget a rohanó város szélén, ahol mindenki megtalálhatja azt, amire vágyik: szemet gyönyörködtető látványt, helyet a pihenésre és kikapcsolódásra, elmélyült empirikus tanulmányok folytatására.

 Hankiss Elemér szavaival: „A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és általunk ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal. A kert egyike annak a ritka pontnak az életünkben és az univerzumban, amelyeket valóban rendben és ellenőrzésünk alatt tudunk tartani.” Egy gondosan, nagy odafigyeléssel megépített kert nem csak esztétikai élmény, egyfajta vizuális extázis, hanem saját, külön bejáratú oázis,

Paulo Coelho szavaival: „Az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ért az építés. Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.”

Köszönet mindazok fáradságos munkájáért, akik e zöld sziget létrehozásában segítettek.

„Vándor, ha erre jársz, pihenj meg a …növények látható egyedeinek oltalmában és gondold az idő végtelenségét, hasson át az egy tőről fakadás gondolata, az emberi emlékezet végtelensége.”

A kert oltalmat ad, fenntartja a lélek egyensúlyát, ám az emberi kéz munkája szükséges a természet jó irányú átalakításához.

Kívánom, hogy az 50 éves múltra visszatekintő Soroksári Botanikus Kert, mely nemcsak természetvédelmi, de kerttörténeti, kertépítészeti szempontból is értéket képvisel, még sokáig szolgáljon a tanulás és a szemet gyönyörködtető természeti világ megismerésének és megértésének színterévé.