Botanikuskerti gyűjteményeink

A növénytelepítések a mai napig a Botanikus Kert 1964-ben készült telepítési tervét követik. A gyűjtemények a következő nagyobb egységekbe sorolhatók:

Növényföldrajzi egységek

Génalaptartalék és élőgyűjtemények

Fontosabb hazai növénytársulásokat bemutató parcellák

Mediterrán és szubtrópusi növények gyűjteménye


Észak-Amerika növényei:fejléc-éamerica (Medium)

 A Soroksári Botanikus Kert nagy részén a növények telepítése földrajzi elterjedésüknek megfelelően történt. Észak-Amerika növényeit bemutató parcella közvetlenül a bejáratnál baloldalt kezdődik. Bár a terület jelenleg az erdészeti telepítésből visszamaradt mediterrán feketefenyő (Pinus nigra) uralja, az Észak-Amerikából származó fajuk közül megtalálható az ezüstfenyő (Picea pungens f. glauca), a duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii), a Colorado-fenyő (Abies concolor), a nyugati tuja (Thuja occidentalis), az oregoni álciprus (Chamaecyparis lawsoniana) és a virginiai boróka (Juniperus virginiana), amelyek majdnem minden hazai parkban megtalálhatók. A lomblevelű fajok, mint például az ezüstjuhar (Acer saccharinum), a lepényfa (Gleditsia triacanthos), az ecetfa (Rhus typhina), a vörös tölgy (Quercus rubra), a repkényszőlő (Parthenocissus quinquefolia), a lombhullató mocsárciprusok (Taxodium distichum) és a tulipánfa (Liriodendron tulipifera) szép őszi lombszíneződésük miatt kedveltek. A feketediót (Juglans nigra) értékes fája miatt szintén az erdészek telepítették. Az óriástuják (Thuja plicata) csoportja igen látványos. A télálló fügekaktusz (Opuntia phaeacantha), a mahónia (Mahonia aquifolium), a pálmaliliom (Yucca filamentosa), a fehér akác (Robinia pseudo-acacia), a városfásításban kedvelt nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) és a zöld juhar (Acer negundo) szintén Észak-Amerikából kerültek hozzánk.

[vissza]


Kelet-Ázsia, Közép-Ázsia és a Kaukázus növényei:fejléc-asia-Medium

A Soroksári Botanikus Kertben a Kelet-Ázsia (Kína, Japán, Korea) növényeit bemutató parcellákat a központi épülettel szemben találjuk. A dísznövényként széles körben ültetett cserje- és fafajok közül megtalálható a japánakác (Sophora japonica), a fehér eperfa (Morus alba), a keleti tuja (Platycladus orientalis), a kínai boróka (Juniperus chinensis), a papíreperfa (Brossunetia papyrifera), a japánbirs (Chaenomeles japonica), a nyári orgona (Buddleja alternifolia, B. davidii) és a piros-termésű ezüstfa (Elaeagnus umbellata). A parás kecskerágó (Euonymus alatus), az ujjas juhar (Acer palmatum) és a tűzvörös juhar (Acer ginnala) gyönyörű őszi lombszínük miatt kedveltek. Kelet-Ázsiából származik a Júlia-borbolya (Berberis julianae) és a gyomosító bálványfa (Ailanthus altissima) is. A kazánház kéményére futtatva láthatjuk a lilaakác (Wisteria sinensis) egy hatalmas példányát. A kínailonc (Kolkwitzia amabilis) és a virágszálfa (Exochorda racemosa) tavasszal, a törökrózsa (Hibiscus syriacus) nyár végétől ősz elejéig virágzik.

 A parcella rét felőli szélén a koreai jegenyefenyőt (Abies koreana), a lombhullató kínai mamutfenyőt (Metasqeuoia glyptostroboides) és a bonsai kultúrából ismert háromerű juhart (Acer buer-gerianum) ismerhetjük meg. Az évelők közül a lángszínű sásliliom (Hemerocallis fulva), az illatos bazsarózsa (Paeonia lactiflora) és az ősszel virágzó kékgyökér (Ceratostigma plumbaginoides) érdemel említést. A gyűjtemény fejlesztése a nemzetközi magcsere segítségével folyamatos, egyre több az újonnan telepített növényritkaság. Közép-Ázsia, Kis-Ázsia és a Kaukázus növényei közül a szép kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana) csoport, a kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla), a karcsú termetű keleti luc (Picea orientalis), a nehézszagú boróka (Juniperus sabina). A babérmeggyet (Prunus laurocerasus) közvetlenül a főút mellett láthatjuk. Az erdőben kicsit beljebb találhatók az őszi vörös lombszínük miatt kedvelt perzsa varázsfák (Parrotia persica), a déli kecskerágó (Euonymus latifolius), a gyepszintben a kolchiszi borostyán (Hedera colchica).

[vissza]


Kelet-, Közép- és Dél-Európa növényei:fejléc-eu (Medium)

A gyűjtemény három jól elkülöníthető részből áll. Az első az erdészeti telepítésből származó, ma már hatalmas méretű szürke nyárak (Populus × canescens) védelmébe telepített ezüsthárs (Tilia tomentosa), törökmogyoró (Corylus colurna), virágos kőris (Fraxinus ornus), keleti ostorfa (Celtis australis), magyar tölgy (Quercus frainetto), a közönséges és a keleti bükk (Fagus sylvatica, F. orientalis) fafajokból telepített „erdő”. A cserjeszintben a puszpáng (Buxus sempervirens), a jezsámen (Phidadelphus coronarius), a húsos som (Cornus mas), a közönséges és a csöves mogyoró (Corylus avellana, C. maxima), a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a magyal (Ilex aquifolium) érdemel említést. A gyepszint a Kertben talán itt a leggazdagabb. Jellemzők a kora tavaszi geofitonok: odvas és ujjas keltike (Corydalis cava, C. solida), téltemető (Eranthis hyemalis), bogláros és berki szellőrózsa (Anemone ranunculoides, A. nemorosa) galambvirág (Isopyron thalictroides), a medvehagyma (Allium ursinum). Gyakran már a hó alatt megjelennek az illatos hunyor (Helleborus odorus) zöldes és a májvirág (Anemone hepatica) kék virágai is.

Az örökzöldek, mint a szúrós és a lónyelvű csodabogyó (Ruscus aculeatus, R. hypoglossum), a babérboroszlán (Daphne laureola), a kis és a nagy télizöld (Vinca minor, V. major), az erdei ciklámen (Cyclamen europaeum) egész évben díszítenek. A terület egy részén megmaradt a feketefenyő (Pinus nigra) ültetvény, alatta fiatal mediterrán telepítések találhatók: szuharok (Cistus sp.), gránátalma (Punica granatum), füge (Ficus carica), stb. A tó melletti park szintén a honos és szubmediterrán növények gyűjteménye. Az évelőágyásokban a pompás nőszirom (Iris germanica) fajtái, levendula (Lavandula officinalis, L. × intermedia), orvosi zsálya (Salvia officinalis), krétai szuhar (Cistus creticus), bőrlevelű orbáncfű (Hypericum calycinum), cserjés macskahere (Phlomis fruticosa), keleti dudafürt (Colutea orientalis) díszlenek. A park értéke a két szép ezüst Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica cv. Glauca), de említést érdemel a szomorú gyertyán (Carpinus betulus cv. Pendula), a mátrai ősjuhar (Acer acuminatilobum), a szomorú bükk (Fagus sylvatica cv. Pendula), a keleti platán (Platanus orientalis), a törökmogyorók (Corylus colurna), a júdásfa (Cercis siliquastrum), az ezüsthárs (Tilia tomentosa) fajták és a karcsú termetű szerb lucok (Picea omorika).

[vissza]


Kárpátok növényei:fejléc-carpat (Medium)

 Az eredeti erdészeti telepítések —  szürke nyár (Populus × canescens), feketefenyő (Pinus nigra), fehér akác (Robinia pseudo-acacia), magas kőris (Fraxinus excelsior) — fokozatos ritkításával, azok védelmébe telepítettük a fiatal, erdészeti faiskolákból vásárolt facsemetéket: bükköt (Fagus sylvatica), gyertyánt (Carpinus betulus), vénic szilt (Ulmus laevis), erdei fenyőt (Pinus sylvestris), közönséges lucfenyőt (Picea abies), vörösfenyőt (Larix decidua), korai- és a hegyi juhart (Acer platanoides, A. pseudoplatanus). A gyepszint fajai: saspáfrány (Pteridium aquilinum), olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), szagos müge (Galium odoratum), fodros gólyaorr (Geranium phaeum), hóvirág (Galanthus nivalis), pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), erdélyi májvirág (Hepatica transsylvanica), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), erdei tündérfürt (Aruncus sylvester). A cserjék közül megtalálható itt a havasalji rózsa (Rosa pendulina), a bérci ribiszke (Ribes alpinum), a jósika orgona (Syringa josikaea). Az erdőszélen a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) alkot összefüggő szőnyeget. A terület egy részén megmaradt az akácos, mely alá kísérletképpen különböző honos évelőket telepítettünk. A bozótosokban sok madár fészkel, a fekete harkály (Dryocopus martius) egy hatalmas szürkenyár törzsébe vájt odúban költ.

[vissza]


Honos évelők:fejléc-honosev (Medium)

A Honos évelőgyűjtemény része a Növénytani Tanszéken évtizedek óta folyó szaporodásbiológia kutatásoknak. Az eredeti élőhelyekről gyűjtött szaporítóanyagból felnevelt növények a botanikus kertekben az ex situ megőrzési programok részét képezik. A Soroksári Botanikus Kert elsősorban a védett homoki növényfajokkal vesz részt a kutatási programokban. Ezek közé tartozik a homoki (Astragalus varius), a szártalan (A. exscapus) és az érdes csüdfű (A. asper) valamint a homoki vértő (Onosma arenaria). További évelő növényfajok, amelyekből nagy egyedszámú gyűjtemény található a Kertben (több közülük ma már védett vagy veszélyeztetett): magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), mecseki pünkösdirózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica), fekete zászpa (Veratrum nigrum), nagyvirágú méhfű (Mellitis carpatica), farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), fekete- és leánykökörcsin (Pulsatilla grandis, P. nigricans), pirítógyökér (Tamus communis), színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma), az őshonos zsályafajok: mezei (Salvia pratensis), osztrák (Salvia austriaca), bókoló (S. nutans), magyar (S. aethiopis), és enyves zsálya (S. glutinosa).

[vissza]


Középhegységek növényei, sziklakert:fejléc-rockgarden (Medium)

A sziklakerti gyűjtemény nem a hagyományos értelemben vett „sziklakert”, hanem a közép-hegységeinkre jellemző karsztbokorerdők, sziklagyepek és lejtősztyepprétek növényfajait gyűjti egybe, kiegészítve a kertépítészeti gyakorlatban leggyakrabban használt idegenhonos fajokkal.

A hely kiválasztásában szerepet játszott az itt áthaladó magas feszültségű elektromos vezeték, ami miatt nem ültethetők magasra növő fák erre a területre. A tereprendezés az itt húzódó domb átvágásával kezdődött; ekkor kerültek napvilágra a bronzkori leletek. A vásárolt mészkő, illetve az andezit kövek kertépítők tervei alapján, hallgatói gyakorlatokon kerültek a helyükre. A növények eredeti termőhelyekről származnak. Kora tavasszal nyílik a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és nagy foltokban a törpe nőszirom (Iris pumila).

Az erdővel érintkező részeken mecseki pünkösdirózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica), nagy-ezerjófű (Dictamnus albus), tarka nőszirom (Iris variegata) és mezei zsálya (Salvia pratensis) virít. A sziklakert őszi dísze az égőpirosra színeződő cserszömörce (Cotinus coggygria). A sziklakert több száz növénye közül néhány jellemző faj: virágos kőris (Fraxinus ornus), keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia), törpemandula (Prunus tenella), csillag őszirózsa (Aster amellus), pirosló gólyaorr (Geranium sanguineum) és a lila ökörfarkkóró (Verbascum phœniceum).

[vissza]


Vadrózsa gyűjtemény:fejléc-wildrose (Medium)

Az oktatási és ismeretterjesztési feladatokon kívül a botanikus kertek „élő múzeumok”, amelyek fenntartják a tudományos kutatások számára fontos eredeti, honos növényfajokat, megőrizve ezzel az értékes génállományt. A Soroksári Botanikus Kert élőgyűjteményei a növényrendszertani alapkutatásokat szolgálják. A „Magyarország vadrózsái” gyűjtemény egyedülálló érték, ahol egymás mellett tanulmányozhatók az eredeti élőhelyről származó, hosszú évekig tartó, gondos, precíz kutatómunkával összegyűjtött vadrózsa fajok (Rosa spp.), amely azonos ökológiai feltételek mellett történő összehasonlításra és egyéb vizsgálatokra ad lehetőséget. A gyűjteménynek elsősorban tudományos jelentősége van.

[vissza]


Vadgyümölcs gyűjtemény:fejléc-wildfruit (Medium)

A vadgyümölcsök kutatásának a Növénytani Tanszéken és a Soroksári Botanikus Kertben több évtizedes hagyományai vannak. A vadkörte- (Pyrus pyraster) és a vadalma- (Malus sylvestris, M. dasyphylla) gyűjtemény az erdészek által korábban telepített növényekből áll. A vastaggallyú körte (Pyrus nivalis), a magyar vadkörte (Pyrus magyarica), a vadkörtének a nemes körtével alkotott hibridjei (Pyrus × amphyginea) és a különböző vadszőlő fajok: a ligeti (Vitis sylvestris) és a parti szőlő (V. riparia), valamint ezek hibridjei már saját gyűjtések. Jelentős botanikai értéket képviselnek még a berkenyék (Sorbus spp.), a Mohácsy-meggy (Prunus × mohácsyana) a húsos som (Cornus mas), a kökény (Prunus spinosa) és a törpeberkenye (Aronia melanocarpa).

[vissza]


Borostyán gyűjtemény:KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

A közönséges borostyán (Hedera helix) a legismertebb honos lomblevelű örökzöld növényünk. A Soroksári Botanikus Kertbe az ország minden részéről, erdőből, kertekből begyűjtött, változatos levélformájú példányokat a meglévő szürke nyár, kocsányos tölgy, akác mellé ültették. A felnőtt példányok ma már a Kert tájképileg meghatározó elemei. A borostyánnak világszerte mintegy 800 fajtája ismert, ebből a Kertben 140 fajta, valamint további 11 faj található meg. A Kert kontinentális éghajlata (forró, száraz nyár, hideg, száraz tél) miatt az anyanövények csak termesztő-edényekben, rendszeres öntözéssel és téli takarással tarthatók fenn. A Kertben folyó kutatómunka eredményeként több saját nemesítésű borostyánfajta is született, ezek közül különlegesek a bokorborostyánok. Államilag elismert bokorborostyán fajtáink: ‘Soroksár’, ‘Kékcsillag’, ‘Márvány’, ‘Csocsoszán’. Betegségekkel szemben ellenálló, fagytűrő, szárazságtűrő kúszó fajtáink: ‘Börzsöny’, ‘Zebegény’, ‘Nagybörzsöny’, ‘Negro’, ‘Krokó’ és ‘Arács’.

[vissza]


Mediterrán és szubtrópusi növények:Minolta DSC

A Kertben üvegházi trópusi gyűjtemény nincs, csak kevésbé melegigényes mediterrán és szubtrópusi fa- és cserjefajokat tudunk bemutatni. A növényeket nagy cserepekben egész nyáron a szabadban tartjuk, és fagymentes helyen teleltetjük. A látogatók körében igen kedvelt, mintegy 120 fajt számláló gyűjteményt 2001 óta a nemzetközi mag-csere kapcsolataink segítségével gyarapítjuk.

A Földközi-tenger vidékéről származik a leander (Nerium oleander), a mirtusz (Myrtus communis), a babér (Laurus nobilis), az olajfa (Olea europaea), a szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) és a krétai szuhar (Cistus creticus). A muskátlik (Pelargonium spp.) mellett Fokföldön őshonos az ólomgyökér (Plumbago capensis), a klívia (Clivia miniata) és a szerelemvirág (Agapanthus africanus). A Mediterráneumban gyümölcséért széles körben termesztett gránátalma (Punica granatum) és a citrom (Citrus limon) Nyugat-Ázsiában illetve Indiában őshonos. Kelet-Ázsiából származó kedvelt dísznövény a kamélia (Camellia japonica), a japánnaspolya (Eriobotrya japonica), és a hibiszkusz (Hibiscus rosa-sinensis). A szemvirágfa (Fremontodendron californicum), Kaliforniából, a szamóca guava (Psidium cattleyanum), a hercegnővirág (Tibouchina urvilleana), a kék golgotavirág (Passiflora cœrulea), a paradicsomfa (Cyphomandra betacea) és a sárga angyaltrombita (Brugmansia aurea) Dél-Amerika szubtrópusi területeiről származnak.

[vissza]